Karácsonyok I. (1997, megjelent a Szekszárdi Vasárnapban)

A kulcslyuk a legerősebb mágnesnél is jobban vonzott. Mégis mindig Apu győzött, ki tudja, honnan vette az erőt elvonszolásunkhoz. Pedig engem nem is az ajándék érdekelt, hanem Ő.

A másik szobában díszítette a fenyőfát Anyuval. A csukott ajtón keresztül is láttam. Nem lehetett nem látni, hisz Anyu annyit mesélt róla. Szőke haja, kék szeme volt, fehér, földig érő ruhát viselt, glóriáján csillag ragyogott, kezében varázspálcát tartott.

Hallottam, hogy beszélgetnek, de nem értettem, mert sutyorogtak. Apu időközönként résnyire nyitotta az ajtót és beszólt: - Mária! Nem vagy még kész?

Ha gyorsak voltunk az öcsémmel, sikerült belesni, de sötét volt abban a szobában, csak egy gyertya égett. Ő hátrébb húzódott, nehogy meglássuk.

- Mindjárt, Péter! Próbáld addig lefoglalni a gyerekeket!

Értettem én: még rengeteg megbeszélnivalójuk volt. Anyu biztosan elmondja, milyenek voltunk. Én is beszélni akartam vele. Személyesen biztosítani arról, hogy jó kislány vagyok és az is maradok. Nem értettem, miért nem akar találkozni velem. Amikor megrázta a csengőt, futottam, hátha ott vár a fa mellett. Nem volt ott. Csillagszórótól és gyertyafénytől tündöklő fenyőfával üdvözölt. Anyura néztem, talán üzent nekem valamit. De Anyu csak mosolygott. Mit tehettem volna, belenyugodtam, hogy csak az Anyák láthatják igaziból az Angyalt.

Örültem, hogy lány vagyok és akkor majd én is anya leszek.

- Fogunk mi még találkozni, Angyal! És én nem fogok titkolózni, igenis bemutatlak a gyerekemnek! Ne sóvárogjon hiába évekig utánad!

Tizenkilenc éve látom igaziból az Angyalt. Beszélgetünk is. Hogy miről?

Azt még a lányomnak sem árulhatom el. Nem tehetem. Biztos vagyok benne, hogy egyszer majd előtte is feltárulnak a titkok.

Karácsonyok II. (1997, megjelent a Szekszárdi Vasárnapban)

Udvar nélküli szolgálati lakásunkhoz képest kertes házuk maga volt a Paradicsom.
A szomszédban leltünk második otthonunkra. Túl aggályosan féltő szüleink mellett Marika néni és Miklós bácsi jelentette a szabadságot. Amikor csak lehetett, átmentünk, még a szökéstől sem riadtunk vissza. Szabad volt a padláson játszani, a pajtában kipróbálni a köszörűt, a satut és a gyalut. Miklós bácsi felügyelete mellett még légpuskával is lőhettünk, szigorúan csak céltáblára, nem a levegőbe. Verebekre kizárólag ő lőhetett, mi csak eltemethettük az áldozatokat. Marika néni készítette a világ legfinomabb lekváros kenyerét, mégha - titokban - Anyu szállította is az alapanyagokat hozzá. Anyu "magyarul" főzött, így náluk ettünk először barátfülét, smarnit és sufnudlit alias angyalbögyörőt. Ez utóbbit - kiderülvén a bögyörő jelentése - sajnálkozva bár, de töröltem étlapomról.
Úri sonkát is ott kóstoltunk először. Miklós bácsi leheletvékony szeleteket tudott vágni, ezért éreztük úriasnak. Ott ittam először és utoljára mustot, igen megrázó élmény volt rövid kerékpárút után a musttal újra találkozni ... Hitelt érdemlő felnőttek szerint senki borára nem fért úgy rá a dicséret, mint a Miklós bácsiéra. Ám senki nem tudott úgy kucsmát puffogtatni, mint ő, pedig mi is órák hosszat gyakoroltuk.
Mikulásnak is ő öltözött be, félelmetesen csörögtette láncait. Aput sosem borotválhattam, Miklós bácsi arcát elektromos fajtával csupaszíthattam. Moshattam, száríthattam a haját. Minden kihúzott ősz hajszálat egy forinttal honorált. Ő cipelte el Gábort élete első focimeccsére, ahol öcsém rekedtre kiabálta magát: Hajrá magyarok! Az elsőt követte a többi. Ő öltöztette Gábort menetkészre és változtatta méltóságteljes drukkerré - testvérem övén oldalt kalapács, hátul bili himbálózott. Nyáron cinkádat állított a kertbe, a napmelegítette vízben strandolhattunk.
Motorral majd vonattal járt a messzi városba középiskolát igazgatni. Minden évben találkozott útközben a nyuszival. Ha motorral volt, maga mögé ültette, ha vonattal, jegyet váltott neki, s elmondta, hogy egyszem lánya és a két szomszéd gyerek mit is kér húsvétra.
A mi disznónkat /"készen" vett/ is náluk vágtuk. Füstölőjükben füstölődtek a füstölődnivalóink. A disznótorra illett műsorral készülni. Verset tanultunk, énekeltünk, még harmonika is került, táncra perdültünk. A Jézuska mindig kétszer jött. Hozzánk és hozzájuk is. Felváltva volt előbb itt, majd ott gyertyagyújtás, ajándékbontás.
Ilonka, a lányuk, a mi "féltestvérünk", édesapjáról vett példát, tanár lett. Tíz évvel járt előttünk, szorgalmas, félrevonulós nagylány volt, így mi nyugodtan nyüzsöghettünk, a törődésből, szeretetből bőven kaptunk. Miklós bácsiék vettek előbb televíziót. Rémusz bácsi meséjét a rókáról és a nyúlról náluk izgultuk végig. Fürdőszoba-csináltatásban is megelőzték Apuékat. Megengedték, hogy hétvégeken ott súrolhassuk magunkat. S abban a kádban úszott versenyt a pontyokkal öcsém. Ott, a hideg vízben frissültek fel a tyúkok egy elviselhetetlenül meleg nyári napon, hogy utóbb tüdőgyulladásban pusztuljanak el - Miklós bácsi mérhetetlen csodálkozására. Ilonka egyre ritkábban járt haza a kollégiumból, mi is növekedtünk, el-eljárogattunk barátainkhoz, barátnőinkhez, csendesebb lett a szomszéd ház. S egyszer csak csoda történt. Oly sok évi vágyakozás után, ötven évesen ajándékot kapott a sorstól: Miklóskát. Rettentő büszke volt a fiára. Pátyolgatta, nevelgette, tanítgatta. Legelőbb is arra, ki az apja, hogyan lett az urasági cselédből iskolaigazgató. Már régóta tudtuk, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat, de olyan jó volt a kicsi fiú miatt megint titkolózni! Arra a karácsonyra is nagyon készültünk. Miklós bácsi duplán is. Hatvan éves volt, szeptemberben ment nyugdíjba. Új életre készült, most már minden idejét a családjára, unokáira, de legfőképp fiára akarta fordítani. Nem volt szabadidőruhája, ezt az ajándékot kérte, otthon mégiscsak ez a legkényelmesebb viselet. Náluk volt a második gyertyagyújtás. Lehajolt az asztalra a gyufáért. Előrebukott. Szívinfarktus. A második. Szaladtunk mentőt hívni. - Látod, ezt kaptad volna! - mutatott a melegítőre a kis Miku. Rémülten kaptuk föl a fejünket: - Mi az, hogy kaptad volna? Ezt kaptad!
A mentő a nagy hó miatt lassan ért a házhoz. - Marika! Miklóskára nagyon vigyázz! Én most elmegyek. - nézett vissza az ajtóból. - Jól van, Miklós, holnap beviszem a pizsamádat, meg amit kell. - Viszontlátásra, Miklós! - búcsúztak szüleim tőle.
Másnap reggel üvöltésre ébredtünk. A temetésre csak öcsém tudott elmenni. Öt évbe telt, mire meg tudtam nézni a fényképét, nyolcba, mire a sírjához kimerészkedtem. Huszonhárom éve éreztem meg először igazán, milyen, amikor az ember szívébe hasít a fájdalom. Huszonharmadszor kérdezem: miért pont karácsonykor? Mintha lenne alkalmas idő. Reggel ötkor meg akarták mérni a lázát. - Már ilyen korán jönnek? - ezek voltak az utolsó szavai. Nagyon, nagyon korán volt.

Karácsonyok III. (1997, megjelent a Szekszárdi Vasárnapban)

Szürke hétköznapjaink bearanyozója egy-egy nevezetes nap, amikor ajándékot kapunk vagy adunk. A karácsony ebből a szempontból kiemelkedő alkalom. Ekkor nem egyvalakit köszöntünk, hanem mindenki mindenkit ünnepel.
Természetesen adni sokkal nagyobb öröm, mint kapni. A mi családunkra ez abszolút érvényes: jobban szoktunk örülni annak, amit adunk, mit amit kapunk. Az utóbbi években már szégyentelenül cserélgetjük egymás között a meglepiket. Ámde szinte lényegtelen is, mi zajlik felnőtt körökben. Mióta megszülettek, a gyerekeket figyeljük. Előzetes piackutatás után, ők speciel pontosan azt kapják - ésszerű határokon belül -, amire vágynak. Cserébe csillogó szemeket és csilingelő kacajokat kérünk. Ebben hiba nincs, mindig meg is kapjuk.
Cselekvőképes kora óta igyekszem leányzómat rávenni arra, hogy ő is készítsen meglepetést a nagyszülőknek, az unokatesóknak, s, ha marad energiája, a szüleinek is. Nem panaszkodhatunk, karácsonyi /bár elvétve téli témájú/ rajzokból már szép gyűjteménye van a rokonságnak, s néhány éve nagy örömmel hallgatjuk standard műsorát - a Kiskarácsony, nagykarácsony című dalt és Petőfi Sándor az alkalomhoz nem kevésbé passzoló versét, az Anyám tyúkját.
Ez évben több okból is rendkívüli karácsony elé nézünk. Egyrészt Fruska ajándékok özönét óhajtja a családra zúdítani. Másrészt már tavaly is nehezen oszlattam el kételyeit Jézuska-ügyben. Csupa boltban kapható,egyáltalán nem éginek tűnő /vonalkód!/ meglepetés volt a fa alatt. Idén újra felmerült a probléma. Egy kilencévestől e tárgyban a kételkedés talán már el is várható. Pedig olyan jó lenne, ha legalább még ez az év a mesék jegyében telne! Félek, hogy kiderül az igazság. Ebbe felvilágosultabb osztálytársai hathatós aknamunkával segítenek bele Te még hiszel a Jézuskában?!/.
Egyelőre felfüggesztettük a filozófiát, a gyakorlat mezejére tereltem gyermekem. A serénykedésnek számtalan eredménye lett. Mária mama például tűpárnát fog kapni. Vérrel és verejtékkel készült el a mű. De hát nem is igazi varrónő az, aki nem szurkálja össze magát. A pótnagymama - tudjuk, megérti - semmi olyat nem kap, amit tűvel kell készíteni. A csendes élet /helyesen: csendélet/ elkészüléséhez papírra, fonalra és ragasztóra volt szükség. Az, hogy ragasztóból több került a papírra, mint fonalból, csak nyereség - így sokkal csillogóbb lett az alkotás. Péter papa hírcsokrot kap. Hallatlan előnye az, hogy azt sem varrni, sem ragasztani nem kell. Fruzsina mint "hírszerkesztő és hírbemondó" felolvassa majd - többek között -, hogy a gazdagok "Havajra mennek nyaralni, Budapesten kiraboltak egy égszerboltot, a nyugdíjat meg majd emelik.". Mária mama és Péter papa közös meglepetést is kapnak /közösen lesznek meglepve/. A családtagok rövid, ám találó jellemzését olvashatják majd. A sok kompromittáló adat miatt top secret, azért csak a befejező sorok publikusak: "Ez az én abnormális családom. Aki nem hiszi az járjon ide hozzánk és tapasztalja.". Az is szigorúan titkos, hogy mi, szülők mit kapunk, de a legautentikusabb személytől kiszivárgott az információ: Fruska-féle vicceket és a napokban feltalált pemzli nélküli radíros ecsetet rejt majd a díszcsomag. Szíve szerint minden embert meglepne és úgyis folyamatosan kapja az ihletett, hát "költött egy cikket", amit most ajándékul nyújtok át teljes tisztelettel:

Karácsony

Kedves olvasóink! Köszöntöm önöket!Akik nem tudják, azoknak mondom, a karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor az emberek megajándékozzák egymást. A felnőttek fát /fenyőfát/ vesznek és feldíszítik a gyerekekkel. A karácsony szenteste december 24-én van. Az ajándékozás december 25-én és 26-án történik. Ez azért történik, mert a Jézus a Betlehemben december 24-én született.Ez a karácsony.

Vágyakozás

Kék szerelemről
álmodik a
barna bánat,
vágyódik a
kékre,
mint én utánad.

Várakozás

Titkolt titkok
lapulnak szívemben
mélyen.
Meghúzódnak,
várják a Nagy Vihart
szerényen.

Pearls&Computers

Van egy kedves barátom, a Gyula, aki évtizeddel plusz még néhány évvel fiatalabb nálam, mégis békésen tűri ámokfutásomat az msn-en.
Mivel nekem viszonylag új dolog a kapcsolattartásnak ez a formája, hát lelkesedésem és írásdömpingem határtalan. Nem panaszkodom, hagy "beszélni", a szűkszavúsága olykor sértő is. De nem bántom, mert elvisel.
Általában feldobok egy témát és azt vesézzük ki, ki-ki a maga szószátyár avagy szószátyártalan módján. Ha valamilyen rejtélyes okból Gyulámnak is megtetszik a kibeszélnivaló, néha bővített mondatokra is kapható.
Egy alkalommal az iránt érdeklődtem, mit is csinálna legszívesebben informatikusi diplomájával. A publikus válaszáról szeretnék most írni.
Alapítana egy céget, mely számítógépek javításával és programok írásával foglalkozna. Tehát kellemeset a hasznossal. Azonnal könyörgőre fogtam a dolgot, kértem, vegyen be társtulajdonosnak, ugyanis én gyöngyöt is fűzök és foltvarrással is foglalkozom. Rábíznám a befektetés részét, a hasznon meg osztozkodnánk. Mivel férfi, hát igen nehezen fogta fel, mi köze az én tevékenységemnek az övéhez. Miután meggyőztem, hogy nagyon is sok, például a több lábon állás, valamint, hogy így én is szert tehetnék némi jövedelemre, beadta a derekát. Mindjárt filózni is kezdett, hogy mi legyen a vállakozásunk neve. Mindketten olyat szerettünk volna, ami egyértelműen utal tevékenységünkre, a nemzetközi piacra való törekvés miatt az idegennyelvűek is megértik, no meg a szomszéd Julcsi néninek sem okoz gondot a kiejtése. Mindezen feltételeknek, úgy éreztük, a Pearls&Computers tökéletesen megfelel. Mert, ha a környezetünkben élő sváb asszonyok is minden további nélkül kiejtik azt, hogy hedendsoldörsz meg dermatológiailag tesztelt, a bifiduseszenziszről nem is szólva, akkor a mienk sem gáz.
Aztán eszembe jutott az Annus néni, aki fél éve bírkózik a patchwork-kel és még nem jutott túl azon, hogy - Mi van? Megint pöcsölsz? -, ha megles varrás közben. Persze szólhatnék neki, hogy foltvarrás, de van abban valami drámai, ahogy irulva-pirulva pöcsölést emleget egy hetven éven túli néni és én mindig élvezem az élet apró kis örömeit, még, ha ettől kegyetlennek tűnök is.
Bori néni mondjuk más tészta, őt a fogkőlepedék-eltávolítás kiejtése is alaposan megrázza, de azért nem ő az átlag. Átlagon felüli a Marika néni, aki addig nem nyugszik, amíg kellő gyakorlás után, sváb akcentusát átmenetileg tudatalattijába téve, ki nem mondja, hogy nácsörölmilkendháni meg paletteigorarojál. Sőt mi több, meg is akarja érteni, hogy mindezek mit jelentenek. A véestelesopp és horsztfuksz meg a drájvettertaft nála nem érnek ...
Meg kell jegyeznem, Marika néni juttatott a csúcsra a minap, ha nem is úgy, ahogy az most sokaknak beugrik. Neki köszönhetem életem kevés a-ha! élményének egyikét. Végre leesett a pedagógusként és szülőként egyaránt nem favorizált szóképes olvasás /poc-ok, á la Miklóska, minden jog fenntartva!/ haszna.
Egy szó, mint száz, a Gyula meg én meginogtunk a pörlszendkámpjútörsz ötletünk átgondolásakor. Legyen csak magyar nevünk! Magyar embernek magyar szó! Mert abból ért a magyar ember. No, meg hazafik is vagyunk - bár nem teljesen echte ősökkel.
Aztán eszembe jutott, hogy van egy ismerősöm, aki gyűjti azokat a magyar nyelvű kifejezéseket, melyeket egy magyar sem ért meg, talán az sem, aki élt az adott formulával. Tőle tanultam a máig legkedvesebbet, mely hajdanán egy középvezető szájából hangzott el, s én azóta sem tudom kitalálni, milyen gondolatokat öntött csokorba ezzel: "Az elvi valóság gyakorlati lezongorázásához nem járulok hozzá és egyben meg kívánom vétózni!"
Nem tehetek róla, a szívemet nagy-nagy melegség járja át, valahányszor élek a fentiekkel. Nem tudom, mit jelent, de bátran használom, többek között akkor, amikor negyven fokban nem akaródzik lángost sütni vagy a gyerekemnek újabb pár szandált venni. Lehet, hogy nem jól alkalmazom és távol van az eredeti jelentésétől, mint Mohács Jeruzsálemtől, de mindig, ahányszor elmondom, nagyon fontos embernek érzem magam.
Megállapítottuk Gyulával, hogy magyarul is lehet kínaiul beszélni.
Szavazásra tettük a névválasztást és szégyen ide, szégyen oda, még mindig a Pearls&Computers-t találtuk a legvonzóbbnak.
Azért abban megegyeztünk, hogy, mielőtt névjegykártyát csináltatunk, leteszteljük az ismerősökön, s ha van valakinek valami jobb ötlete, szívesen megfontoljuk.
Hogy addig is menjen a cégalapítás, hirdetést fogunk feladni, melyben tőkéstársakat keresünk, récék kíméljenek jeligére.
Szóval a Gyulával ilyen jól elbeszélgetünk, pedig évtizeddel és még néhány évvel fiatalabb nálam. És fogalmam sincs, miért visel el engem!?



(Az írás kelte: 2007., augusztus.
A kedves Gyulámból galád Gyulám lett - nélkülem alapított céget. Na jó, sok sikert kívánok Neki, mert megérdemli, mint én a rózsaszín ajakrúzst!)

Éljen Jean-Claude van Damme!

Lányosan bevallom, én szeretem az akciófilmeket.
Ennek három nyomós oka is van. Az egyik, hogy nem kell sokat parázni, tudjuk, hogy a jók fognak győzni, ami egy művészfilmről nem minden esetben mondható el. A másik érv: feleannyira sem durvák a történetek, mint a Grimm-mesék. És a leg-leg, überelhetetlen érv: a főhősök külleme. Tudom, tudom, nő vagyok, az autót is a színe alapján. Csak azt nem értem, ha ezen vicckelődnek a férfiak, mint gondolnak, őket mi alapján választottuk társnak?! Na, de ne bocsátkozzunk filózgatásba, maradjunk meg mindennapi kis örömünknél, az akciófilmeknél!
Nem mai motoros vagyok az életben, az én akcióhős ideálom egy múlt évezredbeli sikerszínész: a nagy Jean-Claude van Damme!





Az sem baj, ha azóta már idősebb, én sem fiatalodtam. Paramétereim ugyan megegyeznek Pamela Andersonéval, csak a százhuszas mellbősége nekem valahogy a derekamra húzódott. És kisebbet csücsörítek, a többi stimmt.
Szóval ez az én hősöm, mint színész lehet, hogy a százhetvenes IQ-t súrolja felülről, ám a filmjeiben megejtően - fogalmazzunk így - letisztult a gondolkodása. Viszont roppant mód tanulékony. Mondjuk mázlija is van a mestereivel, mert a hetven éves tanítók, akik ötvennek se látszanak, de már nyolcvan éve tanulják és tanítják a karate és egyéb harcművészet furfangos fortélyait, röpke két hét alatt - hahó! magyar tanítók és tanárok! - átadják az egy élet alatt megszerzett tudásukat.
Ezt Jean-Claude alaposan meg is hálálja, mert a mestereknek ugyan feleségük nincs, de lánygyermekkel mindig rendelkeznek, s ez utóbbiak szépek, jók és
szelídek. Ráadásul mester és Margarita /lehet, hogy nem ez az autentikus névfordítás/ nagy bajban szok lenni és az idős, bár kitűnő mester nem tudja megvédeni a lányát a csúnya, gonosz ellenségtől. Igaz, ami igaz, én is inkább van Damme megmentésére várnék.





Ami szerencsére nem megy simán, még J.-Claude sem ment elsőre, csak másodikra. Gondolom azért, hogy minél többet gyönyörködhessünk a bicepszében és a spárgájában, hogy utána mégegyszer minél többet gyönyörködhessünk a bicepszében és a spárgájában.




Szóval, ahogy vártuk, minden jóra fordult. Ha nem fordult volna, nekem úgy is jó lenne, őszintén szólva.
Istenem! De szeretem az akciófilmeket! És természetesen éljen Jean-Claude van Damme!
Ha borzongásra vágyom, akkor meg elolvasom a Piroska és a farkas című akció-thrillert.

Használati utasítás - Apuhoz

Tisztelt Belgyógyászat!
Kedves Gyógyítók!

Köszönöm, hogy édesapám Önöknél gyógyulhat! Hogy ez a folyamat a legideálisabb legyen és a mellékhatásokat a minimálisra szoríthassuk, röviden bemutatom Aput.
Édesapám szerencsére jó szellemi kondícióval rendelkezik. Kedvelt napi elfoglaltságai közé tartozik a könyvek és az újságok olvasása valamint keresztrejtvények fejtése. Tisztában van a politikai és a közéleti eseményekkel. Ha kérdezik, véleményét nem rejti véka alá.
Remek humora van, amit sokszor félreértünk, mivel nagyon szeret csipkelődni. Ezt valószínüleg a kórházban sem fogja felfüggeszteni, ezért könnyen válhatnak Önök is céltáblává. Kérem, ezért ne haragudjanak rá!
Mivel rettentő érdeklődő, szereti, ha elmagyarázzák neki, hogy éppen mi történik körülötte és mit miért csinálnak vele. Erre igényt tart majd Önöknél is. Mindazonáltal erősen nagyothalló, ezért kérem hangosan beszéljenek hozzá! Viszont el kell találni a megfelelő hangerősséget, mert könnyen ordibálásnak veheti az emeltebb hangot és akkor megsértődik. Az éles hangokra és zajokra allergiás egyébként.
Ha megsértődik, magába gubózik és duzzog. Képes akár két hétig is szótlanul ellenni. Harapófogóval kell kihúzni belőle mindent. Még azt is eltűri olyankor, ha saját magát hozza hátrányos helyzetbe. Aktuális problémájáról /fájdalom, rosszullét stb./ sem nyilatkozik ebben az állapotban, tehát nem szabad elhinni, ha az érdeklődő kérdésre azt feleli, hogy jól van.
Mivel nyolcvan éves lesz egy hónap múlva, volt ideje kialakítania a napi ritmusát. Ehhez görcsösen ragaszkodik, mert az élete így kerek és biztonságos. Feltehetőleg ez a rend itt, az osztályon fel fog borulni, így nagy az esély, hogy ez aput meg fogja viselni. Ám, ha megfelelően tájékoztatják a történésekről, rövid időn belül alkalmazkodik az új helyzethez, de ebben az új helyzetben is meg kell találnia a rendszert és a rendszerességet.
Ez azért is fontos, mert ha nem az elképzelése szerint és a szokott módon folynak a dolgok, pszichés alapon is befullad.
Nagyon hálás minden jó szóért, ámbár büszkesége nem engedi, hogy a háláját egy rövidke köszönömön kívül egyéb módon is kifejezze. Szerinte a túlzott érzelemnyilvánítás nem férfias dolog, ahogy soha életében nem nyalt fagylaltot nyilvános helyen és esőben sem használt esernyőt.
Az étvágya kitűnő. Szereti a gyümölcsöt, a jégkrémet és a sütit. Kedvence a marhapörkölt. Tudja, hogy ezek jó részéről most le kell mondania, bár eddig a kórházi koszt is ízlett neki - van tapasztalata belőle bőségesen. Emiatt tehát nem aggódunk.
Azért annyit megjegyeznék, hogy a teát kizárólag hidegen fogyasztja. Tejet, tejeskávét és kakaót utoljára 1945-ben ivott, vagyis kicsi az esély rá, hogy újra megteszi. A többi tejterméket szereti.
Szereti, ha a keresztnevén szólítják, nem csupán bácsizzák.
Megríkatni Anyu fényképével lehet. De elérzékenyül a saját, szépen eltervezett temetésétől is. Szerinte nagyon méltóságteljes lesz és megható. Köztünk szólva, szerintem nagyon élvezi, amikor látja rajtunk, hogy ezzel a témával nálunk kiveri a biztosítékot.
Mindahányszor kórházba vonul, a lelkünkre köti, hogy meg ne látogassuk. Úgyhogy ne csodálkozzanak, ha óránként megkérdezi, nem kereste-e valaki, mert természetesen vérig sértődne, ha betartanánk a látogatási tilalmat.
Az emésztésével van némi probléma. Hashajtót szed aszaltszilvával. Alkalmazásuk úgy kétnaponta eredményhez is vezet.
Pár hónapja lágyéksérve lett, ez némiképp nehezíti az életét, életünket.
Nagyon szereti sajnáltatni magát, ezért naponta elmondja, hogy úgy érzi, már nincs sok hátra az életéből. Ugyanakkor átlagot számolt szülei és nagyszülei életkorából és arra jutott, hogy van még tizenkét éve. Ezért újabb ingek, pólók, nadrágok vásárlására adott utasítást.
Ha már itt tartunk. Az öltözködésére kínosan ügyel. Kizárólag színben harmonizáló ruházatot hajlandó hordani. A pizsamájához mellékeltük a megfelelő zsebkendőket, ugyanis elvből nem használ papírzsepit.
Biztosan el fogja mondani, hogy csak azért egyezett bele a kórházi kezelésekbe, mert szeretné megérni a szeptember 27-ét. Ugyanis akkor nagy születésnapi bulit szeretne tartani. Jó, ha ilyenkor mindenki gratulál neki és biztosítják afelől, hogy még a 85-et is meg fogja érni.
Tisztában vagyok vele, hogy Apu nem egy könnyű eset.
De szeretem, mert kősziklaként állt mögöttünk. Szeretem, mert Anyuval tisztességgel felneveltek. Szeretem, mert nagyokat nevetünk és sírunk együtt.
Szeretem minden esendőségével együtt. Tisztelem, hogy a sok veszteség ellenére méltóságát és emberi tartását meg tudta őrizni.
Kérjük, vigyázzanak rá! Az öcsémnek és nekem már csak ő van. S nagyon szeretnénk, ha még sokáig ugrathatna bennünket!

Gondos odafigyelésüket előre is köszönöm:

V. G. Bea

(Az írás kelte: 2007. augusztus.
Örömmel jelentem, hogy Apu cseppet sem változott. Csak az étvágya lett jobb.)

Kései esküvő

- Nem túl csípős? - kérdezte Erzsébet.
Károly nemet intett. Jó lett volna, ha semmi más nem számít, csupán az, hogy végre együtt vannak. Elnézte az asszonyt, ahogy az a marhapörköltet ette. Alig csipegetett belőle. Fájt a gyomra. Nem tudta, hogy rákos, csak neki mondta meg a doktor.

- Hozzátartozó? - firtatta akkor a fehér köpenyes.
- Hozzám tartozik - felelte.
És igazat szólt. Negyven éve tartoztak egymáshoz. Hiába lett szülői parancsra szerelme más felesége és lett ő más asszony férje.
Két hete költözött Erzsébethez. Mérhetetlen volt az örömük és elkerülhetetlen a fájdalom. Az egykori fiatal lányt szerette volna maga előtt látni. Karcsú derekát, büszke tartását, szőke haját, csillogó kék szemét. Fellobbanó vágya megereszkedett melleken, ráncos bőrön, petyhüdt testen keresett kielégülést.
- Megöregedtünk - mondta derűsen az asszony. Keze nyugtatóan simogatta arcát.
Néhány nappal később már mentővel vitte a kórházba.

- Mennyi időnk van még? - tudakolta.
- Talán három hét - csapta arcul az orvos válasza. Nem hitte volna, hogy vissza tud menni a kórterembe.
- Ha kijövök a kórházból, a kedvedért befestetem a hajam - nevetett rá Erzsébet. - Laci és Kati majd azt mondja, hogy megbolondultam vénségemre.
Az ő gyerekei se helyeselték a kapcsolatukat. Amikor megtudták, hogy egész életében Erzsébetre várt, nemcsak megdöbbentek, hanem haragot is éreztek, hogy akkor ők és korán elhalt anyjuk csak mellékszereplők voltak?! Mit mondhatott volna nekik? Haragjuk keserűségre váltott és abból nem születhetett megértés.

- Gratulálok! - emelte poharát a házaspárra az anyakönyvvezető. Az orvosok és az ápolószemélyzet virággal köszöntötte őket. Sokan tolongtak az ajtóban, hiszen nem mindennapos esemény egy kórházi menyegző. Halálos ágyon.
A dísztávirat Szebellédi Károlyné névre érkezett. Margitka küldte, felesége barátnője, aki minden titkuk tudója volt és maradt.
- Olvastad a címzést? - ragyogott Erzsébet.
Biccentett. Össze kellett szorítania a száját, különben kirobbant volna belőle, hogy ő sem volt soha boldogabb, mint e rövidke idő alatt, amit együtt tölthettek. Nem vallhatott arról sem, hogy megszakad a szíve, mert a nevén kívül mást már nem adhat. Csak ült szerelme kezét fogva. Még három napig.
A sírkőre ezt vésték:

SZEBELLÉDI KÁROLYNÉ
szül.: Tóth Erzsébet
1935-1997

- Erre vágyott - bólintott Margitka.

+

Károly pontosan tíz éve evett utoljára marhapörköltet. Hosszan nézte az ételt, aztán lassan a szájához emelte a kanalat.
- Nem túl csípős? - kérdezte János, a pinceszomszéd. - Látom, megkönnyeztet.

A Szú család

Nagy fában perceg a kis szú.
A neve iszonyú: Szú Sue.
Anyja angol, apja magyar,
neve ezért ilyen fanyar.
A kicsi Szú a Mátrában született,
de virágot már Szumátrán ültetett.
Szumátra forró szúkatlan,
számára roppant szokatlan.
Hazájukból elüldözte őket a bosszú:
megfenyegette a Szú családot egy Boss-szú.
Szú apuka gyógyrágógumikat gyártott,
amit minden szúgyerek boldogan rágott.
A Boss-szú ezt szúros szemmel nézte,
S sajna szurka-piszkával tetézte.
Ráadásul egyetlen fog sem lett szuvas,
elrágott mindent, legyen az fa vagy szú-vas.
Szóval a kis Sue-val gyorsan elmenekültek,
Subarujukkal a szubtrópusra kerültek.
Itt aztán - úgy érzik - minden szuper,
nem fenyegeti őket több szú-per.
"Serceghetek végre!" - mondja Szú anyóka,
jól esik neki egy kis déli szunyóka.
A kis Szú Sue is nyugodtan szuszog,
álmát őrzi a Szulimán szúnyog.
Ám Sue nem azért szundít, mert álmos!
Kikezelte őt doktor Szú Ákos.
Nagyon megviselte szegényt a szúrópróba,
mikor tűt döftek a vékony szúpopóba.
Szú anyuka előre szólt: "Kapsz egy szurit!"
Hiába nyugtatgatta, bizony a kis Sue rítt.
De nem mindig ilyen szomorú a szúélet,
az odvas fában szutykosan is nevetgélnek.
Hogy olyankor miért olyan vidám a szú?
Mert megártott neki a Tokaji aszú.
Most, hogy minden Szú szunnyad /szegények/,
vége van e szúteli mesének..

Alább...

... egy lazán összefüggő történet vagy mese olvasható. Nem gondolnám, hogy versek (ahogy az összefoglaló cím is mutatja), inkább rímes sorok, játék a betűkkel... Jó volt írni, remélem kellemes olvasni.

Erdőfalvi rímrémségek-rémrímségek tíz részben

I. rész: Erdőfalvi reklámvers-verseny

Erdőfalván is mozgalmas lett az élet,
mióta megalakultak a nagy cégek.

Vállalkozásba fogott néhány őshonos,
mindegyik azt hitte, ehhez elég okos.





A médiapiac is jócskán kibővült.
A versengéstől Sajtó Cézár megőszült.

Beindult a helyi Bábel Kábeltévé.
A főszerkesztői poszt Szürke Verébé.

Hogy jutott verebünk a csúcsra?
A főnöke talpát nyalva kicsipogta.

De később a beosztottak nagyot néztek,
mert több esze volt, mint hitték, a verébnek.

A műsornézettséget hetente mérte
és ez ötletét egy másikkal tetézte.

A cégeknek reklámvers-versenyt hírdetett
azzal, hogy házat nyer az első helyezett.

A tévé megfilmesíti a verseket.
A győztesnek a filmforgatás ingyenes.

Naná, hogy a bíráló zsűri elnöke
a Bábel Kábeltévé főszerkesztője.

A vállalkozókanak tetszett a gondolat,
nem tudták, mi abban a gonosz fondorlat.

A cégek reklámvers-írókhoz fordultak,
akik jó pénzért levették gondjukat.

A neves versenyre kilenc cég nevezett.
Nevükben tizenhét versike érkezett.

A Hörcsög Tröszt versek száma ötre szökött.
Sokáig úgy látszott, ezekkel ő győzött:

- Ötvenöt fölött önbe több görcs költözött?
HÖRCS-GÖRCS oldja önben a görcsöt bőr fölött!

- Több csöpp HÖRCS-SZÖRPÖT önts hörcsög hörgődre
és biztosan nem ébredsz többet szörcsögve!





- Örökkön pöttyös s törött körmötök?
Hívjátok a Mesterműkörmös Hörcsögöt!

- Öt bödönt örökölt? Följön Hörcsög Ödön!
Mindet megveszi és nem marad önön bödön!

- Az ön hörcsögnője pőre bőre őre
a testileg-lelkileg kinyírt nerc szőre!

Szorosan a Hörcsög Tröszt nyomában haladt
a szépítőszereket kínáló HAL-GATT:

- Naponta sóhajtja minden hal hajadon:
Bár lila GATT-sampon habzana hajamon!

- HAL-GATT-ot pakoljon a hal hajhagymákra!
És tukmálja e szert a tar nagymamákra!

- Ne húzza el gúnyosan a halszáját!
Kenegesse GATT-BALZSAMMAL a hajszálát!

- Tudja,alig számít, hogy torz a hal alak,
ha GATT-RÚZS-tól csillog-villog a hal ajak!

- Próbáljon szerencsét HAL-GATT hajlakkal!
És gazdagabb lehet egy pazar hal-lakkal!



A zsűri nem akart hinni a fülének.
Haja nőhet cetnek, pontynak, sügérnek?

A sok lükeségből még föl sem ocsúdtak,
jött a többi vers: szépek és khm... elég csúfak:

- Jól megmasszírozza doktor Féregnyúlvány
négy vakbélgyulladásából felgyógyulván!

- Akármit elvállal a Zöldhasú Unka,
legyen az testi avagy szellemi munka!

- Divatosan felöltöztet a Csecselégy,
hogy te mindenkor és mindenhol csecse légy!

- Óráját megjavítja Bolha Olga!
Neki mindegy: atom-, fali vagy karóra.

- Kimos ön helyett a szorgos Mosómedve,
ha netán nem lenne önnek mosni kedve!

- Hőn várja két éttermében a Kis Tigris!
Van tucat kínai étel, de hitel nincs!





- Ló Lackónál kapható a legjobb állateledel,
amit minden állat boldogan belegel!

A zsűritagok gondterhelten dünnyögtek,
fel-le járkáltak, aztán döntöttek.

Mert szót kapott a testület szószólója,
ki civilben Erdőfalva sószórója:

- Tisztelt tagok! Annyit mondhatunk,
még ma estére könnyen döntést hozhatunk.

Kezemben tartok egy igazi gyöngyszemet.
Ez a vers megszerezheti a győzelmet.

Játékunkba nevezett a Tőzsde Cápa,
nagy vezérünk még nagyobb unokája.

Az ő versét javaslom az első helyre!
Ezzel egyetért zsűrielnökünk, nemde?

- Kis kamatra ad nagy kölcsönt Fehér Ernő!
Kérheti: a kábeltévé- főszerkesztő.

Így szólt a fehér tőzsdecápa szlogenje
és a versenyt rendben megnyerte.

Nem is akadt háborgó egyetlen egy se,
hisz Ernőnek mind a lekötelezettje.

Végre megszűnt a tévé anyagi gondja.
A hiányt a Tőzsde Cápa kipótolta.

- Felszökött a Szürke Veréb ázsiója!
- adta hírül Erdőfalva rádiója.

- Főszerkesztői székét jobbra cserélte.
Igazgató lett. Úgy történt, mint remélte!


(Illusztráció: Sziráki Zsolt)

II. rész: A vezér egér

A vezér egér felettébb szegény.
Nem dicsekszik tettével, szerény.

Pedig bőven lenne mit mondania!
Sebaj, beszél helyette jó pár dia.

Mindjárt az első kopottas kockán
egerünk áll egy romos vártán.

Hadiszerkója egyszerű kütyü:
rozsdás zsebóra és büdös lábtyű.

A második képen, a fenti díszben
térdig gázol a hideg, sekély vízben.

Még a harmadik fotón sem derült ki,
vezérnek miért pont ő került ki.

A negyediken - hű! - valahára,
látni: rátapos egy sicc nyakára.

Hogy dőlt a sicc az egér talpára?
Még tizennégy dia magyarázza.

Így volt: a főmacskák hadat üzentek,
minden macskapolgárt jól feltüzeltek:

"Egerek dézsmálják bödönünk zsírját!
E tettel megássák jólétünk sírját!

Ne legyetek erőtlenek, lusták!
Zsírunkért előre! Talpra macskák!"

A lánycicák hüppögve nyávogtak,
a bakmacskák üvöltve csápoltak.

Lázasan készültek a háborúra.
Egy álló hétig tartott a tortúra.

És akkor jött a váratlan fordulat,
amin máig minden egér jót mulat.

Kiderítette a CICA CIA:
az ujjlenyomat Vica cicáé!





"Bevetettem híres kommandómat,
ők leltek karom-lenyomatokat.

És Vica cica, ez a csacska macska,
egy szőke szőrszálát is hátra hagyta."

- közölte Police Zsiga a sajtóval,
s e hír nem kecsegtetett túl sok jóval.

A pór macskák a béke jeléül
írtak egy szép levelet egérül:

"A mellékelt tortán elcincoghattok,
tetejére főmacska-habot kaptok."

Amikor leesett a torta habja,
macskanyakra csattant egy egér talpa.





Hát így esett meg a komédia.
Tanú rá - tudjuk - tizennégy dia.

S íly módon lett az eddig szürke egér
továbbra is szegény, de vezér egyén.



(Illusztráció: Sziráki Zsolt)

III. rész: Egy kecske menyecske esete

Perbe keveredett egy kecske menyecske.
E pert szerelme hevesen ellenezte,
mert e kegyetlen tettet nem szenvedhette.
De Kecske Esztert ez el nem rettenthette.

E nevezetes eset egy hete esett:
Hetyke Eszter gyerekeket terelgetett.
Szedegetve kezeletlen szennyeseket,
nyekkenve - persze nem fejre - esett egyet.






Ezt Kecske Ede neje, begyes Emese
veres cserje megett megleste,
s telt kebellel, ezeregyszer felnevetve
expressz terjesztette Kecske megye szerte.

E kellemetlen begyes egyedet erre
Eszterke heveny kedvvel beperelte.
Perlevelet Emese hebegve vette,
pepecselve, meg-megremegve megszegte.

Peres Elek ezzel kezdte e levelet:
"E keresettel felperes megkeresett.
Kegyeddel szemben engem szerepeltet.
Peres teremben kedden jelenjen meg!"





E helyt felesketett belemelegedett:
"Felperes elesett. Emese nevetett.
Emennek teret egy kecske sem engedhet!
Mert nem jellemtelen tett ez, engedelmet!?

Emezen rengeteg kecske elmerenghet,
mert ez eset egyszer veletek megeshet.
E nemes elvet, nevezetes peremben
eleget elemeztem e telt teremben!"

Felperes e pert emelt fejjel megnyerte,
s hej! Lett egy sereg lelkes kecske kedvence.
Eszter szerelme szerfelett esedezve
engesztelte. Kedvese nem kecsegtette:

"Kedves Endre! Te ellenezted peremet,
ezzel elvesztetted szerelmemet.
De kezemet, lehet, egyszer elnyerheted.
Nem kertelek, felette kell kepesztened!"





(Illusztráció: Sziráki Zsolt)

IV. rész: A szép Szalonka Szépségszalonja

Szombaton megnyílt a szép Szalonka
szoláriummal is felszerelt
Szépségszalonja.

Tódultak a tehenek és a marhák,
azt hitték, letűnt szépségüket
most visszakapják.





Mosolygott, reménykedett a rája,
bízott benne, végre piros lesz
vértelen szája.

A dromedárra Vang von vakolást.
A kínai pincsi a púpra
is rak pakolást.

De nem gyógylöttyel kente az irhát,
bűzlött a kúpos púp, a teve
kiabált, így hát

a Szalonka hívta a moszatot,
azonnal távolítsa el az
iszap-maszatot.

"A gondoktól felállt a hasszőröm.
Jól esik, ha néha meggyúr az
ügyes masszőröm.

Csak hopp! Felfekszem a reflexágyra.
Könnyebb felfrissülni lazítva
és relaxálva."

- szólt a borz. Borzasztóan boldog volt.
Még borzas, bronzos buksijába
is beleborzolt.





A Szépségszalon legnagyobb ásza
Erdőfalva méltán felkapott
mesterfodrásza.

Első modelljét, a szép Sas Szonját
elvette, s rajta gyakorolta
híres szasszonját.





/Később Fésűs Fenyődarázs Balázs
elvált. Szonjánál maradt két új
ház meg egy garázs./

Az élősködők jöttek örömmel.
Ők is hagyták, hogy a hárpiák
vörös körömmel

szemükre szemfestéket tegyenek,
hogy azért valamelyest mégis
vonzók legyenek.

Zerge Zsolt, a szőrös pedikűrös
bakélete jó volt tavalyig,
most pedig zűrös.

Megkérte szerelme mindkét kezét.
Aki látta Zsazsát, csak ennyit
kérdezett: "Ezét??!!"

Vak Manyi, a manikűrös menyét
kiátkozta anyósát, férjét,
fiát és menyét.

A békének nem látta értelmét.
Megorrolt, mert kétségbe vonták
a szakértelmét.





Célba ért a kontyos réce élce:
"Úgy tűnik, néhol a karrier
a - kétes - mérce."

Nem gondolták a barnamoszatról,
ám ő megható verset írt a
Szépségszalonról.

Szalonkának köszönetül szánta,
mivel igen csúf rokonait
jól kikúrálta.

"Ó, a Donna Szalonka Szalonja!
Aki az ibolyát alulról
sírva szagolja,

gyönyörű lesz, ha ide havonta
szépségtapaszt feltapasztani
jön a Szalonba.

Megszépült nejemet tárt karokkal
fogadtam a kezelés után.
Így volt, valóban!

Megbocsátott önmagam anyósa,
mert őt szintén befizettem a
Szépségszalonba.

Éljen a Szalonka!"

A Szalonka köszönte a verset,
s záróra múltán rendezett egy
víg, táncos estet.

Szép testben szép a lélek! - jelszóval
fogyott a szendvics sok rosttal és
egy csipet sóval.


(Illusztráció: Sziráki Zsolt)

V. rész: A csalódott molnárpoloska

Piroska, a molnárpoloska
épp lisztet pakolt a polcokra,
amikor a kárókatona
berepült egy baráti szóra.

"Hallottad a nagy hírt, Pirikém?
Sikeres az én kis cinegém!
Elnök lett a múlt hét péntekén.
Van még igazság e földtekén!

Évekig a szenet túrta,
míg más lustán a lóbőrt húzta.
Most aztán mindenki megtudja,
mi az a fizikai munka!

Tervei közt az is szerepel
- a gólya ellene kelepel -,
hogy a békákkal is lekezel,
s néhányat a céhbe beterel.

Ám ez még a kisebbik móka.
De elszaladt ez az egy óra!
Még jó, hogy van nálam zsebóra.
Meghívlak egy finom zserbóra!"

A kocsma ott volt a közelben.
Nem érdemes szidni bővebben,
mert nincs más ilyen a körzetben:
a csevej és az étlap kötetlen.

Ó, de milyen nagy bent a lárma!
Főként a rája szája jár ma.
A széncinegét kritizálja,
mivel a munkát ki nem állja.

"Hallgassuk meg a céhelnököt!"
- a gém a cinegére bökött.
A hősdarázs újfent hősködött:
"Ha ijedtében meg nem szökött!"

"Nem én! Láthatjátok, itt vagyok!
Polgártársak! Tisztelt állatok!
Egyvalamit fel nem foghatok."
- kezdte a hosszú szónoklatot.





"Itt élünk a szép Erdőfalván,
sokan a munkát halasztgatván,
a nehéz melót másra hagyván.
De ezt én most helyre raknám.

Mert nem hihetitek, hogy így jó,
ha Ildikó, a csörgőkígyó
és Rodrigó, a szőlőrigó
is unja, hogy sok a dáridó."

Hanna, az elektromos hangya,
mielőtt bárkit szólni hagyna,
picit pirulva előadja:
"Lelkemet súlyos titok marja.

Eddig suttyomban szorgoskodtam
és szakadatlan gondolkodtam:
tán teljesen megbolondultam,
hogy ily csúfságba bonyolódtam?!"

Aztán a szöcskéről kiderült,
hogy - bár elvonultan - hegedűlt.
Rókus, a repülőmókus ült
s bőgve mogyoróvajat köpült.

Aladár, a fazekasmadár
fütyörészve korongolt talán,
ám fészke ingatag padlatán
szomorúan szánakozott magán.

S itt van Győző, a szitakötő.
Nem is olyan vagány lókötő.
Inkább mondjuk így: célratörő.
Szép szakmája van: könyvkötő.





Már várja, mikor lesz munkája.
Fél, hogy tönkremegy a szitája.
/Szerintem a zöm azt kívánja,
bár megvalósulna az álma!/

"A céhet azért hoztuk létre,
hogy az érdeketeket védje.
Úgy is, hogy mindenkinek, végre,
magas legyen a munkabére.

Célunk, hogy a falunkat ne sújtsa
a leszakadás útja-búja.
S szép lenne, ha jó hírünk újra
hetedhét országba eljutna.

Akinek megtetszett az álmunk,
már ma bejelentkezhet nálunk.
Négy-egy-öt hat-hét-nyolc a számunk.
De mondom! Kemény munkát várunk!

Szeretném, ha nem lenne szégyen
- remélem, még én is megérem -
a munka, mint réges-régen,
lenn a földön és fenn az égen!"

Megemelkedett a céh rangja.
Sőt, szaporán bővült szűk magja.
Jócskán lett immáron új tagja,
számuk a százat meghaladta.

Piroska, a molnárpoloska meg nézett:
Nyugodt pihenése mivé lett?
A csend reméy volt. Több: ígéret.
De ez már egy másik történet.





(Illusztráció: Sziráki Zsolt)

VI. rész: Megalakul a POLITOUR

A nevezetes céhgyűlés óta
Erdőfalva többezer lakója
rátalált az üdvözítő útra.
Nem is hajlandó másra, csak jóra.

Azóta szép elveket vall az alkos:
"Szorgosan gyarapíts, küzdj, hass, alkoss
és a kosfamíliára fény derül!"
/Ha nem sikerül, szemfedél kerül./

A múltkor megnevezett mesterek
lelkesedve nekiveselkedtek.
Mindent megcsináltak, amit tudtak:
ástak, ácsoltak, faragtak, fúrtak,

hegedűltek, sütöttek, köpültek.
Az eredménynek együtt örültek.
Ám új ötlettel állt elő Ilus,
a jó bőrben lévő krokodilus:

"Ideje, hogy - erőnkből még futja -
gondot fordítsunk a turizmusra!"
"Hurrá!" - ugrált a repülőmókus.
"Már látom a cégemet: AIR RÓKUS!






Mert ugye légi cég lesz az enyém.
Repülni vágyom, csak ezt szeretném!"
A nagy port felvert pernyertes Eszter,
az első női alpolgármester

sebtiben hozzászólt a témához:
"Várlak titeket egy hétre mához.
Majd kidolgozom, mi az indoka,
miért legyen itt turista iroda."

A bő hét nap nem telt el gondtalanul.
Más talán hamarabb beletanul,
de Eszter is felkészült időre,
elkészült a tervezés primőre.

"Több polgárral tárgyaltam a héten.
Készek dolgozni nyáron is és télen.
De ne én beszéljek, mondják el ők,
hogy hitük szerint miben nagymenők!"

"Na szo, haty én erszte mekszólalnám!
Cvájmál száz járe, hoty ti krószmamám
Vínpől, Márja Treszka utvarápól
elűszték, álszó nájn komt makától.

Áper Ertőfalván pefokatták,
ti pokárfamilít nem nyakkatták.
Hálápól ject krátisz felajánlom
tolmácsként kúte sváp nyelftudásom!"





"Nem csupán ön hálás, Herr Svábbogár!
S elkél még ide néhány nyelvtanár.
Társam Kolorádóból érkezett,
krumpliföldön nevelt tenyészetet.

Hiába vívott ellene tusát,
nézzék el hát amcsi akcentusát!
Magam Oxfordnak vagyok a lordja,
szintén tolmács: Sir Lord Ralph Angolna."

"Sok izgalmat, kalandot ígérek!"
- izgett-mozgott a galandféreg.
"Például lovaglást vízilovon,
spóravadászatot galambokon."





"Mi is kaphatók vagyunk a jóra!"
- vakkantott a sivatagi róka.
"Szerénységem és sarki testvérem
nem okoz majd csalódást, remélem.

Túrákat szervezünk a hegyekbe
és a sivatagosabb helyekre."
"Nos, ilyen munka nekem is kéne!"
- kotyogott közbe a hegyi réce.

"Én Erdőfalva őstörténetét
és korabeli nehéz életét
mesélném el. Erről sokat tudok."
- gondolkodott el az őstulok.

"Felajánlom három szabad szánom.
Ha fizetnek érte, azt sem bánom.
Persze a farkas megint henyél.
Azt hiszi, a semmiből is megél."





"Éttermet nyitok, kedves rénszarvas."
- vicsorított rá a prérifarkas.
"Innen nem távozik el úgy vendég,
hogy az étel ne lenne neki elég!"

"Ó, úgy beszélsz, mintha - farkas, édes -
nem te lennél mindig farkaséhes!
- nevetett hangosan az albatrosz.
A farkas: "Neked nem jut majd abrosz!"

Szólt békítően az integetőrák:
"Mielőtt vitába bocsátkoznánk,
elmondom, e csapatban mit tennék:
vidám turistákat vezetgetnék.

Azt is elég régen elterveztem,
őket itt merre, hova vezessem.
Ha jönnek, ha mennek, integetnék.
Szóval idegenvezető lennék."





"Még csak annyit." - szólt a sarki róka.
"Mi mindent felveszünk videóra."
"Ez jó ötlet!" - bólintott a mókus.
"Én elkészítem a katalógust!"





"Már csak két feladatunk van hátra:
rálelni a megfelelő házra,
ahol irányíthatjuk a munkát.
Főnöknek jelölöm Polip Zsuzskát.

Neki messzire elér a karja.
Persze, csak, ha ő is úgy akarja.
A másik dolog, amin gondolkozzatok:
az irodánknak nevet adjatok!"

- javasolta az alpolgármester.
"Ez nem is nehéz, szerintem, Eszter.
Mi is lehetne más, mint POLITOUR!?"
- jelentette ki Tobzoska Ubul.

A remetegalamb félve búgta:
"Már pakolhattok is a dúcomba!"
A közgyűlés mindent megszavazott,
s a POLITOUR még aznap kinyitott.



(Illusztráció: Sziráki Zsolt)

VII. rész: Erdőfalva első bálja

Sokszáz spóra szórta a szóróanyagot,
mindkét oldalán sűrűn teleírt lapot.
Senki sem panaszkodhatott, hogy nem kapott
Erdőfalva első báljára meghívót.
Bár az iromány nyájas szövege szerint
a bálba csak a felső kör kéretik.
A házi légy, a csótány, az egér legyint:
- Mi, szegény nincstelenek, koppantunk megint. -
A vírusokat szigorúan intették,
tiszteletüket véletlenül se tegyék.
Mi várna rájuk? Penicillin, a derék,
ha a tiltást valahogy elfelejtenék.
Ezen meg is sértődött a spanyolnátha.
Csendben vígasztalta élete párja:
- Nemcsak a külföldieket szedik ráncba!
A honi influenza sem kezdhet táncba! -
S, hogy a pórnép mégis értesülhetett,
az állat-elit bálról képet nyerhetett,
köszszösszenetet a póknak rebeghetett,
ki oda behálózott poloskákat küldetett.
Ők aztán csendben, tömegesen rámásztak
azokra, akik ültek vagy éppen ráztak.
A hangzavarból mindent kibogarásztak,
s pókfőnöküknek imígy magyaráztak:

"Először a bögyös gyöngytyúkok érkeztek,
a bálterem előtt Rolls Royce-szal fékeztek,
így a helyfoglalásánál előnyt élveztek.

A lepkék persze csapatostul szálldostak.
A Nappali Pávaszem tűnt csak álmosnak.

Az ülésrendnek mindannyian örültek.
A vegetáriánusok külön ültek,
a vad ragadozóktól elkülönültek.

A smaragdricsókától a fess pingvinig,
a sznob tőkésrécétől a pártpolipig
aki számít, megjött kábé fél tízig.
Csak a fej hiányzott, az est fővédnöke,
az Erdőfalvi Felcsúszottak elnöke.
Már azt hitték, nem is jön el, csak jövőre.
De a legutolsó pillanatban végre
/hivatali teendőit tette félre/
megérkezett a díszpinty és kedves férje.
Őket a fekete medve köszöntötte,
mézes-mázos szavait rájuk öntötte.
/Hamar leintették, sajna nem örökre./





A vendégek vakargatták ülepüket,
várták, hogy a marhák megfújják tülkjüket.

Végre elkezdődött a tánc és a tivornya.
- Sose halunk meg! - ezt a kérész visongta.
- Pont ő mondja?! - szólt felesége szipogva.
Egy furcsa pár igen jó példát mutatott:
a pióca lóra tapadva andalgott,
álmodozva hattyúdalokat hallgatott.
Kóbor cowboy coboly ugratta a nercet:
- Kedvesem! Szánna rám néhány másodpercet?
Hol vette a bundáját? Nagyon megtetszett!

A vacsora után beszélgetésbe kezdtek,
bár akadozott a szó, nagyon elpilledtek.

- Nem megy a szekér.- panaszkodott a fjordló.
- Agyonnyom az adó! - kontrázott a holló.
- Én speciál ölég sikeres vagyok.
Tanulmányútra havonta elutazok.
Így asztán kőcségként mindent leírhatok.
Látom, nem vót, aki kiokosíccsa!
- utazásait is sorolja az osztriga:
- Múltkorába megvót Dzsaméka, oszt Riga.
- Nem járt iskolába születése óta.
De mindig malaca van - súgta a róka.
- Hallottátok a legújabb viccet róla?
Egy icipici értelem szállt feléje,
ám azt mondta a negyedgrammos agykérge:
végképp kimerültem, jaj, békén hagyj végre! "

A pók a népnek azt is elmesélte,
mi lett a bepoloskázás vége:
- Kilencvenhárom behálózott poloska
Az elit állatokkal még tovább ropta
úgy, hogy én erre engedélyt adtam volna.
De szerencsére a decens jegesmedve,
a keringőtől cseppet kimelegedve
fehér bundáját egy székre levetette.
Így minden erővel lecsaphattam rájuk.
Ideje volt, már épp begerjedt a csápjuk.
Egy dobozban szépen hazahoztam őket,
az állat-elit báli megfigyelőket,
hogy elmesélhessem élő szóban, sorban
milyen állatok vannak hozzátok képest fórban.





A szegény hallgatóság csak döbbenten ült.
Néhány egér és csótány már rég elmenekült.
A házi légy székébe kapaszkodott, szédült.
- Ha a szokásosnál még szemtelenebb lennék,
a bálba jövőre nyugodtan elmehetnék,
döglégy nejemmel keringőre keringhetnék!
- Még mit nem!? - szólt mérgesen a gabóca.
A pók tette az i-t a pontra: - Dologra!


(Illusztráció: Sziráki Zsolt)

VIII. rész: Aggotthon

Érdekes felhívást szedett sorokba
Erdőfalva pletykás sajtója:

"Ha foltos már az örvényférgek szemfoltja,
ha a kukacnak kisimult a bélfodra,
ha kilyukadt a mérgespókok hálója,
ha aszott lett a házilegyek potroha,
ha kihullott a pörölycápa szemfoga,
ha megőszült a tőkésréce farktolla,
ha elkopott a lipicai patkója -
VÁRJA AZ ELAGGOTT ÁLLATOK OTTHONA!"

Egy hét sem telt el az ünnepélyes megnyitó óta,
s így nyilatkozott az Otthon gondterhelt gondnoka:
"Tele vagyunk, nincs több helyünk, s e gond oka
az agg, kivert állatok végtelen sora.
Kedden jöjjenek tényfeltáró riportra!"





Irén, a Lafatyoló újságírója
/ír szetter volt/ elkutyagolt az Otthonba.
A látottakat hosszú cikkben sorolta:

"GOND-OLATOK AZ AGGOTTHONBAN

Belépve az embert szörnyű kép fogadja -
egykor fiatal állatok korcs torzója.
/A látvány a kedélyt és a szőrt borzolja!/

Körém rögtön vészmadarak gyűltek.
- Kérem, ami itt van, kész bűntett!
Úgy élünk itt, akár a heringek.
Egész nap a plafonon keringek!





Az Aggotthon igazgatója sem hallgat:
- Az agglomeráció sok aggot aggaszt.
A nagy népsűrűség feszültséget generál.
Jó, hogy renegát gerontológusunk regenerál.
Van ebben jó adag ráció:
csökken a degeneráció!
Új módszerekkel dolgozik a doktor,
sajna így is félrekezel olykor.
A megoldás egy nagyobb épület lenne,
amit, remélem, az önkormányzat venne. -

Az igazgató nem bújt ki a bőréből,
alig értettem valamit a bő léből,
amit kacifántos hivatali nyelven
öreg diktafonomba gagyogott ott helyben.

A nagy közösségi hallban,
mely gazdag vadban és halban,
szintén hatalmas baj van.

A légyölő galóca oly sötéten nézett,
hogy a szegény házi légy majdnem lepetézett.
Távolabb egy guppi és egy halfarkas ott,
a hall-sarokban gruppban gubbasztgatott.
A padlón gyűrűsférgek nyüzsögtek.
Egy ló rájuk lépett, most nyüszögnek:
- Itt araszoltunk, óránként két arasszal.
Békések vagyunk, nem éltünk még panasszal.
De tűrhetetlen dolognak tartjuk,
hogy bárki durván taposson rajtunk!
- Ne törjetek pálcát felettem!
Csak a bőrnyergemet kerestem.
Írja meg nyugodtan, kedves Irénke,
nem maradna itt meg még a szirén se! -

Egy rémült, riadt, fogadatlan prókátor
futva menekült az oroszlánfókától.
Utóbbi fogatlanul bömbölt: - Az áldóját!
Én egyszer megfojtom az ájtatos manóját!





Tatu tata az ajtóhoz botorkálna,
ám útját állja egy kissé botor bálna:
- Lassan a testtel, Tatu tatám!
Ne higgye, hogy untat ám!
Hogy is volt, amikor zavarba hozták,
mert a szék helyett kendet tatarozták?!





- Na, most mindjárt elpusztulok! -
motyorászta az őstulok.
Ő az Otthon legidősebb lakója,
fő varázsa számtalan bankója.
Sőt, e hely legkapósabb vőlegénye,
hisz gyűlik a pénze vagy hatezer éve.





Csak a morgóhal boldog itt.
Harminc csukacsajt boldogít.
Sikerrel csapja a szelet,
alig morog, sokat nevet.

Délben a rossz koszton kétszáz állat osztozott.
Jóízűen csak az éhes disznó csámcsogott.
Bár, mint mondta, makkal álmodott az éjjel,
de most ezzel a moslékkal is beérte.





Íme, ez tehát a puszta való!
Hogy mi zűr van, most már tudható:
az Aggotthon az aggokat nem kímélve
kínkeserves aggodalomra ítélte!

Az aggasztó cikket megírta: Irénke"

E riportot olvasta az egész város.
Emlékbe /is/ eltette a levéltáros.

Rá egy hétre örökre bezárták az Aggotthont.
Az aggastyánokért senki sem aggódott.

Ám egy szép tavaszi napon úgy adódott,
hogy néhány fiatal állat összefogott
és felhúzott egy hatalmas Öregotthont.
/A sok ifjú tán a jövőjére gondolt.../

A fényes megnyitó több mint megható volt.
Rá meghívták Irént, az újságírót, ki legott
huhogó vészmadarakba botlott ...




(Illusztráció: Sziráki Zsolt)

IX. rész: Az ügyes egészségügyes

Erdőfalván is van állatorvos.
Meggyógyítja azt is, aki kóros.

Professzor Fekete Ló a teljes neve.
Kanca Anna főnővér a kedves neje.

Jólfelszerelt lóistállójában rendel.
Gyógyít minden este hatkor. Meg reggel.

Nemcsak kiváló belgyógyász, pszichológus.
Mondhatni, igazán különleges mókus.

Járnak hozzá beteg férjek és menyecskék,
dúsgazdag nercek, s sajna szegényebb kecskék.

A váróteremben ülnek szépen, sorban,
sorolják bajukat írásban és szóban.

Begyulladt a fejős Tehén Teréz tőgye.
kínjában nem tudja, marha vagy ökör-e.

Ritkán nyit ki híres-neves tejcsárdája.
Megszólták, mert nincs teje, csak csája.

Jól ráfázott a náthás, lázas kenguru.
Eddig nem orvos kezelte, csak egy guru.

Azóta is kapar a torka, fáj a háta.
Most végre eljött a lódoktorhoz, hátha ...





Csíp a cserebogár csinos csáprágója,
ő a színész Csibe Csaba csápolója.

Neki munkaeszköze a csattogója:
minden Csibe Csaba poén csattanója.

Kanca Anna végre kinéz a váróba.
A fejeket páratlan ujjal számolja.

Kétszer is belefog, de nem jut dűlőre,
bekiált hű férjének a kezelőbe:

"Készülj fel drágám! Ledobod a nyergedet!
Régen láttam ennyiféle beteget!"

Behívták az első, kehesebb egyedet.
"Mondja bátran, milyen kór bántja kegyedet!?"

"Gergőmmel jöttem, kint vár lila sörénnyel.
Hét hete összeállt egy punklány görénnyel."

"Hogy érezze az a kerge tette súlyát,
hívja be, kap egy fini fenéken rúgást"

Gergő a kúrától szédülten távozott,
helyére Boa Barbarácska kígyózott.

"Tegnap felborult a lelki egyensúlyom.
Levetett bőröm helyett nincs mit felhúznom."





Gyötörte az eset a jó lóorvost,
ám látszólag nem volt túl elfogódott.

"Azt tanácsolom, tekeredj fel egy fára!
Meglásd, megint lesz új göncöd nemsokára!"

Talán okosabbat is mondhatott volna,
de Boácska megnyugodva kúszott tova.

Következett egy elázott, bús vőlegény.
"Elkapott az éjjel néhány verőlegény!"

"Nagyon csúnya lett a púpja, Endre!
Miért járkál az utcán egyedül este?

Sebét ezzel a kencével kenegesse!
Hogy el ne felejtse, felírom receptre.

Tevém! Ne készüljön idén esküvőre!
Csak, ha már meggyógyult. Legelőbb jövőre."





A következő páciens lassan totyogott,
két kék szeméből krokodillkönny potyogott.

"Nem tudom, mit csinált ön a tóban Luca!?
Ahogy nézem, vizenyős a tüdőcsúcsa."

"Csókolózni próbáltunk lent a gúnárral,
de többet már nem merülök, csak búvárral!"

"Hát, sajnálom! Most viszont helyesen teszi,
ha keddig a csalánt feltét nélkül eszi!"

Az ősz denevér imbolyogva szálldosott,
a ló azt hitte, vérből bőven beivott.

De a bőregér elbőgte nagy bánatát:
"Elhagyott feleség, gyerek, ezer barát!

Kábé öt napja elromlott a radarom.
Kínomban már a meszes falat kaparom."

"Bármilyen fájdalmas is tisztelt barátom,
a gondot kezelhetetlennek találom.

Sajnos az már életkori sajátosság,
hogy bántó lesz a frekvencia-magasság.

Nincs más megoldás - mégha nem is dalolva -,
ha éhes, térjen be a Vérbár csehóba.

Ott választhat is /most lett frissen vakolva/,
szívószállal szív vért vagy iszik csapolva.

"Nos, ha nincs más, megyek, ledöntök pár dózist.
Köszönöm doktor, a pontos diagnózist!"





Gyémántsmukkal és aranylánccal ékezett,
hiányos fogazatú póni érkezett.

"Ne is vegye zokon, kedves jó lórokon,
de sürgős esetként én vagyok most soron.

Már egy hete elveszett a műfogsorom:
Mennyi bajom lett belőle, nem sorolom.

Védőügyvédemmel együtt első fokon,
az engem ért súlyos kárért önt okolom."

Nem látszott túlzott idegesség a profon.
Viszketett patája, elcsattant egy pofon.

"Hiába van aranyból a lópatkója,
mielőtt még gyógypatámtól elpatkolna,

jobban tenné, ha most gyorsan elkotródna!
Nem érdekel, kinek-minek a gerófja!"

Ekkor a lódoktor már bőszen nyerített,
s a fogatlan Póni gróf tudta: veszített.

Gyorsan elvágtatott, még hátra sem nézett.
A doki ledőlt egy kis pihenés végett.

Éhes volt, hát zabbal tömte lópofáját,
fáradtan kérdezte türelmes kancáját:

"Ül még a váróban valamilyen állat?"
"Egy csúszó-mászó gerinctelen, de várhat."

"Engedd be, édes, jó feleségem, Annám,
mert a rendelést már nagyon abbahagynám!"

A giliszta hosszú, nyálas csíkot húzott,
a doktor fülébe szörnyűséget súgott:

"Egy őrült baromfi kétszer is megnyúzott,
kis híja, hogy a földből ki nem húzott.

Diliházba való az ilyen nyers túzok!
Igazam van, doktor úr? Ugye nem túlzok?!"





"Felírok egy fürdősót a nyúzott csúzra.
Csak csínján fürödjön, megárt a túlzott kúra!"

A giliszta fájlalta minden szelvényét,
de végre visszakapta élte reményét.

Anna patájára pár puszit pusszantott.
Professzor Fekete Ló vígan fújtatott.

Bezárták estig az orvosi rendelőt.
Az orvosló lóorvos meg eltűnődött:

"Hiába! Jó nagy az Isten állatkertje!
Jogos, hogy a kórost professzor kezelje!"





(Illusztráció: Sziráki Zsolt)

X. rész: A Bábel Kábeltévé keddi műsora

A Bábel Kábeltévé adása
a mindennapok izgalmas mása.
Ma a Gerle tollászkodott buzgón,
kedden bemondónak ő volt soron:




"Reggeli műsorunk fő vonala
Vadkan Emma hófehér agyara.
Ezzel vigyorog hattól önökre,
meghódítja szívüket örökre.
Tíztől elhagyjuk a politikát,
megismételjük a Márna show-ját.
Két óra hosszat tart majd a talk-show.
Újra megnézhetik, most is tök jó!

Déltől /mint tegnap/ folytatódik a
tíz éve futó szappanopera.
Emlékeztetőül a tartalma:
férjhez megy-e a túlkoros ara?
Eztán, körülbelül kettő után
kezdődik el a mesedélután.
Nyelveli a nyelvhal elnyökögi:
Egyszer volt, hol nem volt ... és a többi.
Mesefilm is lesz, úgy fél négy táján:
A jó farkas meg a gonosz bárány.
Este lesz vígjáték, krimi, dráma.
Ki a cselszövő. kiderül már ma.
Drámánk címe: Enni vagy nem enni.
Főjátsza Tücsök, Hangya rendezi.
A krimi az életet másolja.
Tetthely: a pók ragadós hálója.
Az éji kacagtató vígjáték
utolsó műsorunk, így végjáték.





Kedves néző! Tudom örvendezik.
Ám a sok jó előtt következik
az egyes csatorna Patkány Dóra
szerkesztette tévéhíradója."

Dóri mindig izgult, izgett-mozgott,
vakarózott, végül belefogott:

"Mindjárt a kultúrpletyik elején:
a Tobzoska kiadója kebelén
az önéletrajzát megírhatta.
Az olvasókat szörnyen untatta.
A kritikusok díját elnyerte,
így került magas lóra, nyeregbe.
Más.
A többszáz éve analfabéta,
s ezért csöppet sem bús Teknős Béla
végre bemagolt egy ódát,
habár inkább tanult volna nótát!
Más.
A legfrissebb, örömteli hírünk:
/az imént telefonált egy hű hívünk/
Coca Cilu - a férje nézhetett! -
nyolcas ikreknek adott életet.
Nevük: Coca Cecil, Coca Cézár,
Coca Celesztin, Coca Ciprián,
Coca Celerina, Coca Cora,
Coca Cezarina, Coca Cola.
Kis falunk nevében gratulálunk!
Majd személyesen is gazsulálunk!





Egészen más.
Rendőrségi hírek.
Már megint az írek!
Kiraboltak egy boltot a gaz szetterek.
Eltűntek pulcsik, garbók, szvetterek.
Figyeljék! Itt láthatók a fantomképek.
A szörnyű bűntett napja péntek.





Más.
Lelépett a Lile ezer aranytárggyal,
ráadásul Mókus Rókus Trabantjával.
Rajz készült a gyűrűkről és a láncokról.
Az esetet közölte nyomós okokból
a Lafatyoló különszáma a Lafaty
s - miért? - egy arab napilap az El Hablaty.





Megint más.
Csak az időjárás-jelentés van vissza.
Nézzük, az ég vajon borús lesz vagy tiszta?
Bocs, de Leveli Lili annyit brekegett,
hogy elment a hangja, teljesen berekedt.
Úgy tűnik a zöld Leveli merő ideg.
Azt mutogatja: vagy meleg lesz vagy hideg.





Egy pillanat!
Most érkezett és azt írják a telexen,
a hírhedt boltrablás így történt helyesen:
a gazok nem is írek, inkább angolok.
És nem pulcsik tűntek el, hanem ballonok.
Nos, a nézők szíves elnézését kérjük,
reméljük tévedésünk nem rontja hírünk!?

Eddig tartott híradónk, jön a torna.
Az ugráljon velünk, ki szívesen fogyna!"

Ám a további adásból nem lett semmi,
mert Ottó, a műsorszóró elment enni.
Véletlenül lenyomta a kütyükéket,
sötétbe borítva minden készüléket.






(Illusztrátor: Sziráki Zsolt)