Éljen Jean-Claude van Damme!

Lányosan bevallom, én szeretem az akciófilmeket.
Ennek három nyomós oka is van. Az egyik, hogy nem kell sokat parázni, tudjuk, hogy a jók fognak győzni, ami egy művészfilmről nem minden esetben mondható el. A másik érv: feleannyira sem durvák a történetek, mint a Grimm-mesék. És a leg-leg, überelhetetlen érv: a főhősök külleme. Tudom, tudom, nő vagyok, az autót is a színe alapján. Csak azt nem értem, ha ezen vicckelődnek a férfiak, mint gondolnak, őket mi alapján választottuk társnak?! Na, de ne bocsátkozzunk filózgatásba, maradjunk meg mindennapi kis örömünknél, az akciófilmeknél!
Nem mai motoros vagyok az életben, az én akcióhős ideálom egy múlt évezredbeli sikerszínész: a nagy Jean-Claude van Damme!





Az sem baj, ha azóta már idősebb, én sem fiatalodtam. Paramétereim ugyan megegyeznek Pamela Andersonéval, csak a százhuszas mellbősége nekem valahogy a derekamra húzódott. És kisebbet csücsörítek, a többi stimmt.
Szóval ez az én hősöm, mint színész lehet, hogy a százhetvenes IQ-t súrolja felülről, ám a filmjeiben megejtően - fogalmazzunk így - letisztult a gondolkodása. Viszont roppant mód tanulékony. Mondjuk mázlija is van a mestereivel, mert a hetven éves tanítók, akik ötvennek se látszanak, de már nyolcvan éve tanulják és tanítják a karate és egyéb harcművészet furfangos fortélyait, röpke két hét alatt - hahó! magyar tanítók és tanárok! - átadják az egy élet alatt megszerzett tudásukat.
Ezt Jean-Claude alaposan meg is hálálja, mert a mestereknek ugyan feleségük nincs, de lánygyermekkel mindig rendelkeznek, s ez utóbbiak szépek, jók és
szelídek. Ráadásul mester és Margarita /lehet, hogy nem ez az autentikus névfordítás/ nagy bajban szok lenni és az idős, bár kitűnő mester nem tudja megvédeni a lányát a csúnya, gonosz ellenségtől. Igaz, ami igaz, én is inkább van Damme megmentésére várnék.





Ami szerencsére nem megy simán, még J.-Claude sem ment elsőre, csak másodikra. Gondolom azért, hogy minél többet gyönyörködhessünk a bicepszében és a spárgájában, hogy utána mégegyszer minél többet gyönyörködhessünk a bicepszében és a spárgájában.




Szóval, ahogy vártuk, minden jóra fordult. Ha nem fordult volna, nekem úgy is jó lenne, őszintén szólva.
Istenem! De szeretem az akciófilmeket! És természetesen éljen Jean-Claude van Damme!
Ha borzongásra vágyom, akkor meg elolvasom a Piroska és a farkas című akció-thrillert.