épp lisztet pakolt a polcokra,
amikor a kárókatona
berepült egy baráti szóra.
"Hallottad a nagy hírt, Pirikém?
Sikeres az én kis cinegém!
Elnök lett a múlt hét péntekén.
Van még igazság e földtekén!
Évekig a szenet túrta,
míg más lustán a lóbőrt húzta.
Most aztán mindenki megtudja,
mi az a fizikai munka!
Tervei közt az is szerepel
- a gólya ellene kelepel -,
hogy a békákkal is lekezel,
s néhányat a céhbe beterel.
Ám ez még a kisebbik móka.
De elszaladt ez az egy óra!
Még jó, hogy van nálam zsebóra.
Meghívlak egy finom zserbóra!"
A kocsma ott volt a közelben.
Nem érdemes szidni bővebben,
mert nincs más ilyen a körzetben:
a csevej és az étlap kötetlen.
Ó, de milyen nagy bent a lárma!
Főként a rája szája jár ma.
A széncinegét kritizálja,
mivel a munkát ki nem állja.
"Hallgassuk meg a céhelnököt!"
- a gém a cinegére bökött.
A hősdarázs újfent hősködött:
"Ha ijedtében meg nem szökött!"
"Nem én! Láthatjátok, itt vagyok!
Polgártársak! Tisztelt állatok!
Egyvalamit fel nem foghatok."
- kezdte a hosszú szónoklatot.
"Itt élünk a szép Erdőfalván,
sokan a munkát halasztgatván,
a nehéz melót másra hagyván.
De ezt én most helyre raknám.
Mert nem hihetitek, hogy így jó,
ha Ildikó, a csörgőkígyó
és Rodrigó, a szőlőrigó
is unja, hogy sok a dáridó."
Hanna, az elektromos hangya,
mielőtt bárkit szólni hagyna,
picit pirulva előadja:
"Lelkemet súlyos titok marja.
Eddig suttyomban szorgoskodtam
és szakadatlan gondolkodtam:
tán teljesen megbolondultam,
hogy ily csúfságba bonyolódtam?!"
Aztán a szöcskéről kiderült,
hogy - bár elvonultan - hegedűlt.
Rókus, a repülőmókus ült
s bőgve mogyoróvajat köpült.
Aladár, a fazekasmadár
fütyörészve korongolt talán,
ám fészke ingatag padlatán
szomorúan szánakozott magán.
S itt van Győző, a szitakötő.
Nem is olyan vagány lókötő.
Inkább mondjuk így: célratörő.
Szép szakmája van: könyvkötő.
Már várja, mikor lesz munkája.
Fél, hogy tönkremegy a szitája.
/Szerintem a zöm azt kívánja,
bár megvalósulna az álma!/
"A céhet azért hoztuk létre,
hogy az érdeketeket védje.
Úgy is, hogy mindenkinek, végre,
magas legyen a munkabére.
Célunk, hogy a falunkat ne sújtsa
a leszakadás útja-búja.
S szép lenne, ha jó hírünk újra
hetedhét országba eljutna.
Akinek megtetszett az álmunk,
már ma bejelentkezhet nálunk.
Négy-egy-öt hat-hét-nyolc a számunk.
De mondom! Kemény munkát várunk!
Szeretném, ha nem lenne szégyen
- remélem, még én is megérem -
a munka, mint réges-régen,
lenn a földön és fenn az égen!"
Megemelkedett a céh rangja.
Sőt, szaporán bővült szűk magja.
Jócskán lett immáron új tagja,
számuk a százat meghaladta.
Piroska, a molnárpoloska meg nézett:
Nyugodt pihenése mivé lett?
A csend reméy volt. Több: ígéret.
De ez már egy másik történet.
(Illusztráció: Sziráki Zsolt)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése