Szürke hétköznapjaink bearanyozója egy-egy nevezetes nap, amikor ajándékot kapunk vagy adunk. A karácsony ebből a szempontból kiemelkedő alkalom. Ekkor nem egyvalakit köszöntünk, hanem mindenki mindenkit ünnepel.
Természetesen adni sokkal nagyobb öröm, mint kapni. A mi családunkra ez abszolút érvényes: jobban szoktunk örülni annak, amit adunk, mit amit kapunk. Az utóbbi években már szégyentelenül cserélgetjük egymás között a meglepiket. Ámde szinte lényegtelen is, mi zajlik felnőtt körökben. Mióta megszülettek, a gyerekeket figyeljük. Előzetes piackutatás után, ők speciel pontosan azt kapják - ésszerű határokon belül -, amire vágynak. Cserébe csillogó szemeket és csilingelő kacajokat kérünk. Ebben hiba nincs, mindig meg is kapjuk.
Cselekvőképes kora óta igyekszem leányzómat rávenni arra, hogy ő is készítsen meglepetést a nagyszülőknek, az unokatesóknak, s, ha marad energiája, a szüleinek is. Nem panaszkodhatunk, karácsonyi /bár elvétve téli témájú/ rajzokból már szép gyűjteménye van a rokonságnak, s néhány éve nagy örömmel hallgatjuk standard műsorát - a Kiskarácsony, nagykarácsony című dalt és Petőfi Sándor az alkalomhoz nem kevésbé passzoló versét, az Anyám tyúkját.
Ez évben több okból is rendkívüli karácsony elé nézünk. Egyrészt Fruska ajándékok özönét óhajtja a családra zúdítani. Másrészt már tavaly is nehezen oszlattam el kételyeit Jézuska-ügyben. Csupa boltban kapható,egyáltalán nem éginek tűnő /vonalkód!/ meglepetés volt a fa alatt. Idén újra felmerült a probléma. Egy kilencévestől e tárgyban a kételkedés talán már el is várható. Pedig olyan jó lenne, ha legalább még ez az év a mesék jegyében telne! Félek, hogy kiderül az igazság. Ebbe felvilágosultabb osztálytársai hathatós aknamunkával segítenek bele Te még hiszel a Jézuskában?!/.
Egyelőre felfüggesztettük a filozófiát, a gyakorlat mezejére tereltem gyermekem. A serénykedésnek számtalan eredménye lett. Mária mama például tűpárnát fog kapni. Vérrel és verejtékkel készült el a mű. De hát nem is igazi varrónő az, aki nem szurkálja össze magát. A pótnagymama - tudjuk, megérti - semmi olyat nem kap, amit tűvel kell készíteni. A csendes élet /helyesen: csendélet/ elkészüléséhez papírra, fonalra és ragasztóra volt szükség. Az, hogy ragasztóból több került a papírra, mint fonalból, csak nyereség - így sokkal csillogóbb lett az alkotás. Péter papa hírcsokrot kap. Hallatlan előnye az, hogy azt sem varrni, sem ragasztani nem kell. Fruzsina mint "hírszerkesztő és hírbemondó" felolvassa majd - többek között -, hogy a gazdagok "Havajra mennek nyaralni, Budapesten kiraboltak egy égszerboltot, a nyugdíjat meg majd emelik.". Mária mama és Péter papa közös meglepetést is kapnak /közösen lesznek meglepve/. A családtagok rövid, ám találó jellemzését olvashatják majd. A sok kompromittáló adat miatt top secret, azért csak a befejező sorok publikusak: "Ez az én abnormális családom. Aki nem hiszi az járjon ide hozzánk és tapasztalja.". Az is szigorúan titkos, hogy mi, szülők mit kapunk, de a legautentikusabb személytől kiszivárgott az információ: Fruska-féle vicceket és a napokban feltalált pemzli nélküli radíros ecsetet rejt majd a díszcsomag. Szíve szerint minden embert meglepne és úgyis folyamatosan kapja az ihletett, hát "költött egy cikket", amit most ajándékul nyújtok át teljes tisztelettel:
Karácsony
Kedves olvasóink! Köszöntöm önöket!Akik nem tudják, azoknak mondom, a karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor az emberek megajándékozzák egymást. A felnőttek fát /fenyőfát/ vesznek és feldíszítik a gyerekekkel. A karácsony szenteste december 24-én van. Az ajándékozás december 25-én és 26-án történik. Ez azért történik, mert a Jézus a Betlehemben december 24-én született.Ez a karácsony.
Természetesen adni sokkal nagyobb öröm, mint kapni. A mi családunkra ez abszolút érvényes: jobban szoktunk örülni annak, amit adunk, mit amit kapunk. Az utóbbi években már szégyentelenül cserélgetjük egymás között a meglepiket. Ámde szinte lényegtelen is, mi zajlik felnőtt körökben. Mióta megszülettek, a gyerekeket figyeljük. Előzetes piackutatás után, ők speciel pontosan azt kapják - ésszerű határokon belül -, amire vágynak. Cserébe csillogó szemeket és csilingelő kacajokat kérünk. Ebben hiba nincs, mindig meg is kapjuk.
Cselekvőképes kora óta igyekszem leányzómat rávenni arra, hogy ő is készítsen meglepetést a nagyszülőknek, az unokatesóknak, s, ha marad energiája, a szüleinek is. Nem panaszkodhatunk, karácsonyi /bár elvétve téli témájú/ rajzokból már szép gyűjteménye van a rokonságnak, s néhány éve nagy örömmel hallgatjuk standard műsorát - a Kiskarácsony, nagykarácsony című dalt és Petőfi Sándor az alkalomhoz nem kevésbé passzoló versét, az Anyám tyúkját.
Ez évben több okból is rendkívüli karácsony elé nézünk. Egyrészt Fruska ajándékok özönét óhajtja a családra zúdítani. Másrészt már tavaly is nehezen oszlattam el kételyeit Jézuska-ügyben. Csupa boltban kapható,egyáltalán nem éginek tűnő /vonalkód!/ meglepetés volt a fa alatt. Idén újra felmerült a probléma. Egy kilencévestől e tárgyban a kételkedés talán már el is várható. Pedig olyan jó lenne, ha legalább még ez az év a mesék jegyében telne! Félek, hogy kiderül az igazság. Ebbe felvilágosultabb osztálytársai hathatós aknamunkával segítenek bele Te még hiszel a Jézuskában?!/.
Egyelőre felfüggesztettük a filozófiát, a gyakorlat mezejére tereltem gyermekem. A serénykedésnek számtalan eredménye lett. Mária mama például tűpárnát fog kapni. Vérrel és verejtékkel készült el a mű. De hát nem is igazi varrónő az, aki nem szurkálja össze magát. A pótnagymama - tudjuk, megérti - semmi olyat nem kap, amit tűvel kell készíteni. A csendes élet /helyesen: csendélet/ elkészüléséhez papírra, fonalra és ragasztóra volt szükség. Az, hogy ragasztóból több került a papírra, mint fonalból, csak nyereség - így sokkal csillogóbb lett az alkotás. Péter papa hírcsokrot kap. Hallatlan előnye az, hogy azt sem varrni, sem ragasztani nem kell. Fruzsina mint "hírszerkesztő és hírbemondó" felolvassa majd - többek között -, hogy a gazdagok "Havajra mennek nyaralni, Budapesten kiraboltak egy égszerboltot, a nyugdíjat meg majd emelik.". Mária mama és Péter papa közös meglepetést is kapnak /közösen lesznek meglepve/. A családtagok rövid, ám találó jellemzését olvashatják majd. A sok kompromittáló adat miatt top secret, azért csak a befejező sorok publikusak: "Ez az én abnormális családom. Aki nem hiszi az járjon ide hozzánk és tapasztalja.". Az is szigorúan titkos, hogy mi, szülők mit kapunk, de a legautentikusabb személytől kiszivárgott az információ: Fruska-féle vicceket és a napokban feltalált pemzli nélküli radíros ecsetet rejt majd a díszcsomag. Szíve szerint minden embert meglepne és úgyis folyamatosan kapja az ihletett, hát "költött egy cikket", amit most ajándékul nyújtok át teljes tisztelettel:
Karácsony
Kedves olvasóink! Köszöntöm önöket!Akik nem tudják, azoknak mondom, a karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor az emberek megajándékozzák egymást. A felnőttek fát /fenyőfát/ vesznek és feldíszítik a gyerekekkel. A karácsony szenteste december 24-én van. Az ajándékozás december 25-én és 26-án történik. Ez azért történik, mert a Jézus a Betlehemben december 24-én született.Ez a karácsony.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése